Rövid betekintés a 2018-19 es Lelkigondozói alapképzés záróalkalmára...

Néhány visszajelzés a felismerésekről és megtapasztalásokról:

„Nem kell a lelkigondozás során – bármilyen szupernek vélt – tanácsot osztani.”

„Mióta az Eleos képzésre járunk, még jobban tanulom az elengedést. Nagyon nehéz nemet mondani és nem magamra venni mások terhét.”

„Főleg azt kellett belátnom a lelkigondozói alaptanfolyam során, hogy sokat hibáztam a múltbeli beszélgetéseim során. Egy találkozás alkalmával akartam végeredményt elérni.”

Mese egy időközben nagymamává vált kislányról

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy magányos ember, akinek fontos munkája volt: a Király szolgálatában állt. Egyedül élt, nem keresett feleséget. Élt akkoriban egy fiatal nő is, akinek szintén fontos hivatása volt: ugyanannak a Királynak a szolgálatában állt, de olyan fontosnak tartotta ezt a munkát, hogy úgy gondolta, egy család már nem fér bele az életébe. Nem találkoztak, pedig ugyanazt a Királyt szolgálták, de egymástól távol, s akkoriban nem volt még se mobiltelefon, se internet. A házat, ahol a nő élt, feldúlta a történelem.

Jó tett helyébe...

Zsúfolt postán álldogáltam a soromra, vagyis a sorszámomra várva, közben az embereket figyeltem. Idős néni battyogott hívatlanul, sorszám nélkül az egyik ablakhoz, és az aznapi postai értesítőjét mutogatta türelmetlenül. Nagyon megsajnáltam, hiszen néha nekem is fejtörést okoz, vajon melyik gombot nyomjam meg az ügyintézés kiválasztásánál, ráadásul úgy, hogy ne is várakoztassak meg senkit, aki türelmetlenül érkezett, pedig én még csak életközépben vagyok! Hogyan is érthetné valaki ezt a világot 80-90 évesen?

Egy Eleos továbbképzési hétvége margójára

Miután 2018 májusában elvégeztük a lelkigondozói tanfolyam alapképzését, alig akartuk elhinni, hogy véget ért: a sok változás - elsősorban saját magunkban - még megszilárdulásra vár, a felismerések, az épp hogy csak elindult új gondolkodásmód - magunkról és segítő beszélgetéseinkről - még megerősítésre szorul… és a kialakult közösség, a jó csoportlégkör, a megismert, megszeretett emberekkel való kapcsolat folytatásért kiált!

A félelem leküzdhető

A lelkigondozói alapképzés folyamán sokat kaptam Istentől.

Elsősorban az önismeretben fejlődtem. Megtanultam felismerni, elismerni és kezelni az érzelmeimet.

A bibliai történetben, Illéshez hasonlóan én is sokszor egyedül éreztem magam.

A másik embernek való segítés nekem könnyen megy. Amikor viszont nekem van szükségem arra, hogy segítsen valaki, legtöbbször egyedül maradok. Az eddigi kapcsolataimban többet adok, mint kapok. Nagy szükségem lenne arra, hogy én is kapjak!

Kavicsok

Egyszer volt, hol nem volt egy hangyakislány, Szirom. Szirmot nem várta az anyukája, mert még ő maga is hangyalány akart volna lenni, de megkérte Hangyapapa feleségül, s Hangyamama igent mondott, mert amúgy vágyott volna sok szeretetre, figyelemre. Hangyapapa nagycsaládról álmodott, Hangyamamának azonban rossz tapasztalata volt a családról, ezért nem igazán tetszett neki az anyaszerep. Szirom hiába volt szép és formás hangyababa, hiába sírt apró ágyacskájában, hogy vegye már fel Hangyamama, s dajkálja, becézze, Hangyamama erre nem volt hajlandó.

Oldalak

Feliratkozás Front page feed csatornájára