Appel Ildikó

Abban az örömben lehet részem, hogy egészen a kezdetektől részt vehetek az Eleos életében, munkájában. Láthatom Isten áldásait, hogyan vezeti, és hogyan bővíti egyre jobban a több éve elkezdett képzést. Én a képzés adminisztrációs részében segítek.

Korábban teológiai tanulmányaim alatt már találkoztam a lelkigondozás fogalmával, amit akkor érdeklődéssel tanultam, de aztán hosszú évekig nem foglalkoztam a témával.

Az Eleos első képzését azzal a „motivációval” végeztem el, hogy ha már úgy is ott vagyok az alkalmakon az adminisztrációs munkák miatt, akkor ne csak tétlenül üljek, hanem tanuljak is, nem fog az megártani.

Isten pontosan tudja, hogy mikor mire és hogyan van szükségünk.

Körülbelül a képzés felénél tartottam, amikor édesanyámnál egy agresszív daganatos betegséget állapítottak meg. Nagyon nagy volt a teher rajtam, ezért takarékoskodva az energiámmal, úgy döntöttem, hogy a képzést nem folytatom. Az akkori csoportomból többen és természetesen Márta is nagyon bátorítottak, hogy ne hagyjam abba, mert segíteni fog nekem ebben a nehéz időben. Így lett! Az Isten szeretete, gondviselése, a beszélgetések, az önismereti órák voltak azok, amik átsegítettek ezen a nehéz időszakon.

Amikor Isten valamit nyomatékosan a szívünkre helyez, azt nem véletlenül teszi.

A kezdeti szinte zéró motivációm kezdett érdeklődéssé válni. Így az Eleos befejezése után a Semmelweis Egyetem mentálhigiéniai képzését végeztem el, jelenleg pedig pasztorálpszichologiát tanulok. A lelkigondozás az életem részévé vált.

Keresztény közösségeinkben mostanában is sokszor hallom, hogy elég, ha hiszel Istenben, Ő meg fogja oldani minden problémádat csak imádkozz buzgón. Ez igaz, egyetértek! De aztán azt is hallom, hogyha nem javul a helyzeted, akkor nem imádkoztál jól vagy eleget.

Na ezzel már van némi gondom... Az Istenhez fordulás a legfontosabb dolog, amit az ember tehet a lelki egészségéért. Tapasztalatom, hogy a nehéz helyzetekben, elkeseredésben, kilátástalanságban, amikor padlót fogunk, na pont ezek azok az idők, amikor nem tudunk leginkább tisztán látni. Ebben az állapotunkban amikor jön egy pont jókor jött mondat, egy szó, egy bátorítás, egy figyelmes meghallgatás, a legtöbbször ennyi elég ahhoz, hogy ki tudjunk mozdulni ebből az állapotból. Ez a lelkigondozás, ebben segít a lelkigondozó. Amikor észrevesszük a környezetünkben a szükséget, amikor van időnk meghallgatni a másikat, amikor mellé tudunk állni és kísérni valakit az életének egy nehéz szakaszán.

Próbálok én is nyitott szívvel és fülekkel élni a környezetemben és megérezni, meglátni mikor, hogyan ki felé indít Isten egy szóval, egy mondattal vagy az időm felajánlásával.

„Amikor megtettétek ezekkel a testvéreimmel, akár a legkisebbel is, akkor velem tettétek meg.” Máté 25:4

Szeretettel,

Appel Ildikó