Élménybeszámoló

Jó tett helyébe...

Zsúfolt postán álldogáltam a soromra, vagyis a sorszámomra várva, közben az embereket figyeltem. Idős néni battyogott hívatlanul, sorszám nélkül az egyik ablakhoz, és az aznapi postai értesítőjét mutogatta türelmetlenül. Nagyon megsajnáltam, hiszen néha nekem is fejtörést okoz, vajon melyik gombot nyomjam meg az ügyintézés kiválasztásánál, ráadásul úgy, hogy ne is várakoztassak meg senkit, aki türelmetlenül érkezett, pedig én még csak életközépben vagyok! Hogyan is érthetné valaki ezt a világot 80-90 évesen?

Egy Eleos továbbképzési hétvége margójára

Miután 2018 májusában elvégeztük a lelkigondozói tanfolyam alapképzését, alig akartuk elhinni, hogy véget ért: a sok változás - elsősorban saját magunkban - még megszilárdulásra vár, a felismerések, az épp hogy csak elindult új gondolkodásmód - magunkról és segítő beszélgetéseinkről - még megerősítésre szorul… és a kialakult közösség, a jó csoportlégkör, a megismert, megszeretett emberekkel való kapcsolat folytatásért kiált!

A félelem leküzdhető

A lelkigondozói alapképzés folyamán sokat kaptam Istentől.

Elsősorban az önismeretben fejlődtem. Megtanultam felismerni, elismerni és kezelni az érzelmeimet.

A bibliai történetben, Illéshez hasonlóan én is sokszor egyedül éreztem magam.

A másik embernek való segítés nekem könnyen megy. Amikor viszont nekem van szükségem arra, hogy segítsen valaki, legtöbbször egyedül maradok. Az eddigi kapcsolataimban többet adok, mint kapok. Nagy szükségem lenne arra, hogy én is kapjak!

Kiutak az elakadásaimból

A képzésre azért jelentkeztem, mert vágytam fejlődni az Isten- és emberismeretben. A fejlődés utáni vágyam abból a szükségletből alakult ki, hogy hívő, megtért emberként tehetetlenül kellett néznem a körülöttem, illetve bennem zajló nyomorúságokat. Éreztem, hogy hiányzik valami, úgy az Istennel, mint az emberekkel való kapcsolatomban. Nem volt eszköztáram a „minőségibb“ életre. A Bibliával a kezemben kiáltottam,“hogyan tovább Uram?“

Lelkigondozás, de hogyan?

2014/2015 évben végeztem el a lelkigondozói alapképzést. Olyan életszakaszban – negyvenes éveim közepén - amikor az ember egy kicsit „újra írja” önmagát. Felmerül a kérdés: mit csinálhattam volna jobban, mit kellene a jövőben másképpen tennem? Természetemnél fogva keresem a dolgok okait, összefüggéseit, azzal a céllal, hogy a megoldást is megtaláljam. Az összefüggések meglátása és a gyakorlati megoldások megtalálása könyvvizsgálói munkám lényegi részét képezik.

Élménybeszámoló a Lelkigondozói Alapképzés elvégzése után

 Nagyon hálás vagyok az Eleos szervezetnek és munkatársaiknak azért, hogy lehetővé vált számomra az, amit már nagyon régen szerettem volna. Sajnos abban a gyülekezeti háttérben, ahonnan én jövök, nincs ilyen képzés, pedig óriási szükség lenne rá. Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem elég csak megvallanunk az ígéket, és ha nem történt meg a kívánt áttörés, „kiűzni a démonokat”. Mert vannak olyan sebeink a múltból, amelyeket fel kell dolgozni. A feldogozás néha úgy is történhet, hogy „képzett lelkigondozótól” segítséget kérünk.

Vissza és egyben előre tekintek

Gyermekkorom óta érdekel az emberi lélek és annak motivációi, rezdülései, érzékenysége. Mindig szerettem az ezzel foglalkozó könyveket, írásokat, teszteket.

Kamaszkoromban saját lelkemben is kerestem gondolkodásmódom gyökerét, viselkedésem miértjét, belső indítékaimat. Isten időről időre lehetőséget ad arra, hogy ezt újból megtegyem. Hisz hívő emberként, főleg lelkigondozóként, csak egészséges és reális énképpel, megismert és fejlesztett kompetenciáimmal tudok jól szolgálni.

Ajándék

Szegedi Balázs ( Budafok, 2015. május )

Lassan véget ér az az egyéves lelkigondozói alapképzés, amit Reimer Márti vezet. A gyülekezetünkből idén öten vehettünk részt, míg tavaly ketten végezték el.

Sokat tépelődtem a jelentkezés előtt. Egyrészt kell-e ez nekem? Biztosan akarok-e újra iskolapadba ülni, tanulni, dolgozatokat írni? Másrészt úgy nőttünk fel, hogy minden, ami “ön”-nel kezdődik (önismeret, önmagunk mélyebb vizsgálata), az önző és téves, hiszen nekünk jó keresztyénként a másikkal kell foglalkoznunk, nem pedig magunkkal.

Szemléletváltozás egy lelkigondozói képzés alatt

Írta: Bónyané Szebegyinszki Janka, 2015 nyarán

2014. szeptembere és 2015. májusa között, nagy örömmel és izgalommal vettünk részt férjemmel egy képzésen. Vágytunk rá, hogy önmagunkat, egymást és környezetünket mélyebben megismerhessük. Azt is reméltük, hogy új módszereket sajátíthatunk el, mint például a segítő beszélgetés alapelveit, és ez fejlődést fog hozni az Isten, egymás, valamint „lelkigondozottjaink” felé való kommunikáció hatékonyságában.

És mit nyújtott a Reimer Márti által vezetett lelkigondozói alapképzés?

Feliratkozás Élménybeszámoló csatornájára