A sématerápia kidolgozása a nyolcvanas évekre tehető, Jeffrey Young amerikai pszichológus nevéhez fűződik. Tizennyolc maladaptív, vagyis alkalmazkodást nehezítő sémát határozott meg, melyeket gyermekkorban kialakult, a kapcsolatok működéséről és ezekben a relációkban önmagunkról szóló lenyomatok, tanult alapélmények határoznak meg. Minden későbbi kapcsolati helyzetben, különböző módokon, de ez a sémaműködés kapcsol be.

Előző cikkünkben Verena Kast: Búcsú az áldozatszereptől című műve alapján három indulatkezelési típust mutattunk be: az áldozat, a támadó, és az arany középút elnevezést viselő viselkedési formákat. Ezek mellett azonban megjelenik egy negyedik, összetett válaszreakció is, a passzív-agresszió.

Végh Juti a Keleti pályaudvaron vállalt önkéntes munkát az Ukrajnában zajló háború elől menekülő családok segítésére. Riportunk első felében a motivációiról, és első benyomásairól, tapasztalatairól kérdeztük.

A közért mellett ültem le egy padra begyűjteni a bőröm alá az őszi napsugarat, csak úgy lenni a mostban, megállni egy kicsit, mielőtt hazaindulunk. A gyerekek elszaladtak a közösségi színpadhoz, ott mókáznak.
Egy fényes, nagy autó áll meg nem messze tőlünk, erőteljes léptű, csinos hölgy száll ki belőle, és indul határozottan a bolt felé. Itt nálunk köszöngetni szokás, szeretem, mert otthonos. Készülök a jónapottal, de ő jobban siet.