Fiatalon az volt a vágyam, hogy segítő szakmában dolgozhassak, embereket segíthessek a gyógyulásban, egy teljesebb élet megélésében. A szociális munkás főiskolai képzés után hosszabb ideig, néhány kreditpontos továbbképzésen túl, nem folytattam tanulmányokat. A munkám során a gyakorlatban sok mindent megtanultam, de egy idő után éreztem, jó lenne valami több, ami konkrétan segít, hogy jobban végezhessem a munkámat.

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy magányos ember, akinek fontos munkája volt: a Király szolgálatában állt. Egyedül élt, nem keresett feleséget. Élt akkoriban egy fiatal nő is, akinek szintén fontos hivatása volt: ugyanannak a Királynak a szolgálatában állt, de olyan fontosnak tartotta ezt a munkát, hogy úgy gondolta, egy család már nem fér bele az életébe. Nem találkoztak, pedig ugyanazt a Királyt szolgálták, de egymástól távol, s akkoriban nem volt még se mobiltelefon, se internet. A házat, ahol a nő élt, feldúlta a történelem.

Miután 2018 májusában elvégeztük a lelkigondozói tanfolyam alapképzését, alig akartuk elhinni, hogy véget ért: a sok változás - elsősorban saját magunkban - még megszilárdulásra vár, a felismerések, az épp hogy csak elindult új gondolkodásmód - magunkról és segítő beszélgetéseinkről - még megerősítésre szorul… és a kialakult közösség, a jó csoportlégkör, a megismert, megszeretett emberekkel való kapcsolat folytatásért kiált!

A másoktól való segítségkérés soha nem ment könnyen. Az Eleos lelkigondozói alapképzés elvégzése óta tanulom megfogalmazni a szükségeimet és bátrabban bevállalom a fájdalmat, ha mégsem kapok segítséget.