Vissza és egyben előre tekintek

Gyermekkorom óta érdekel az emberi lélek és annak motivációi, rezdülései, érzékenysége. Mindig szerettem az ezzel foglalkozó könyveket, írásokat, teszteket.

Kamaszkoromban saját lelkemben is kerestem gondolkodásmódom gyökerét, viselkedésem miértjét, belső indítékaimat. Isten időről időre lehetőséget ad arra, hogy ezt újból megtegyem. Hisz hívő emberként, főleg lelkigondozóként, csak egészséges és reális énképpel, megismert és fejlesztett kompetenciáimmal tudok jól szolgálni.

Jelenlegi élethelyzetem megkívánja, hogy több, számomra fontos területen helyt álljak. Úgy gondolom, legelső feladatom férjem támogatása, hiszen fontos elhívás bízatott rá. Ezen kívül kisfiunk lelkiismeretes nevelése, valamint kirepülőfélben lévő leányaink számára megfelelően elengedő, ugyanakkor támogató édesanyának lenni. Mivel Isten konkrét elhívása alapján egy közösség pásztorlása is a feladatunk, ezért számomra is fontos a ránk bízott emberek szeretetteljes és felelősségteljes lelkigondozása. Dolgozó, hívő pedagógusként, a diákjaim szakmai és lelki tanítása, támogatása szintén idő- és energiaigényes feladat.

A gyermekkoromra visszatekintve egyetértek a lelkigondozói tanfolyamon tanultakkal, miszerint minden ember külön individuum, sajátos véleménnyel és gondolkodási stílussal, amelyre egyaránt hatással van a gyermekkora, családi élettere és viszonyai, társadalmi beágyazódása, elfogadottsága. A minket ért élmények - negatívak és pozitívak egyaránt - hatnak ránk, és egy teljesen egyéni gondolkodásmódot alakítanak ki bennünk. Saját életemben is fontos volt gondolkodásmódom sémáit felfedezni, hisz azok felismerése után tudom az Ige és Isten látásmódjában felülvizsgálni valós indítékaimat.

Nagyon sok dologért hálás vagyok az Úrnak. Látom az Ő művészi munkáját, ahogy eddigi életem akkordjait összefűzve, soronként harmóniába illeszti az eseményeket, és időnként bepillantást enged a miértek mögé.

Megtanított olyan bátorságra, ami - a nehézségek és félelmek mellett is - sok mindenen átvezet. Életem során rengeteg bátorítást kaptam pl: Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem…(Zsolt. 56:12.)

Fiatalon megajándékozott egy olyan hívő férjjel (lelki társ és legjobb barát is egyben), aki értékel, és akinek nem kell megfelelnem. Önértékelésem javulása párom elfogadó szeretetének gyógyító hatásának eredménye. Természetesen házasságunk mostani állapota is az Úr nevelő munkájának köszönhető, ahol folyamatosan fel kellett ismernem a negatív mintáimat, mint: a „mit szólnak mások”,”én jobban tudom” és a szeretetem kifejezésének hiányosságait.

Istennek hála, hat évvel ezelőtt részt vehettem egy életrendezési hétvégén, ahol sok minden feltárult előttem a múltamból cipelt terhekből, megbocsátatlanságokból. Úgy gondolom, időnként nagytakarítást kell végeznünk a lelkünkben is, mert a sarkokban összegyűlt szemét megfertőzheti az egész életünket! Ezért is volt fontos számomra ez a mostani lelkigondozói képzés. Újból tudatosította bennem azt, hogy csak egészséges énképpel, emberképpel és Istenképpel lehet jól szolgálni. Már tudom, hogy senkinek nem kell megfelelnem, mert az Úr úgy fogad el, ahogy vagyok, és tud használni ott, ahol akar. Mégis, néha megkísért ez a múltból hozott gondolkodásmód. Van, amikor nehéz különbséget tennem a lelkiismeretes helytállás és a megfelelési kényszer között. Tanítgat arra is, hogy az empátiás készséget és a könyörületes szívemet, amit adott, csak addig engedjem felülkerekedni magamban, amíg a lelkem egészségesen tud reagálni. Hiszen nem tudom mindenki baját megoldani, és nem dönthetek mások helyett sem.

Felismertem, mennyire fontos - nemcsak a számomra, hanem a körülöttem élők számára is, hogy elegendő időt fordítsak a feltöltődésemre, hisz egészségem és kipihentségem tesz képessé a helyes gondolkodásra, a megfelelő reagálásra.

Pállal együtt szeretném ezt a mottót magammal vinni a mennybe: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon…” /2Tim 4:7-8/

Írta: Gulyásné Viszokai Anita, aki a 2015/16- os pécsi, regionális lelkigondozói alapképzésünkön vett részt.

Pécs, 2016. júl. 20.