Kamaszkoromban hallottam először a kifejezést: olyan “bocsánat, hogy élek” típus. Ez voltam én. Még hosszú évek munkája volt, míg eljutottam arra a pontra, amikor képessé váltam közel kerülni a saját, negatívként értelmezett indulataimhoz, utat engedni a haragomnak, és megtanultam kiállni önmagamért.

Verena Kast svájci pszichoterapeuta több jelentős pszichológiai témájú könyvet írt, a Búcsú az áldozatszereptől című munkájában részletesen elemzi a haragkezelés formáit. Típusokat mutat be, bár kiemeli, egy-egy fajta konfliktuskezelési, indulat megélési kategória ritkán ismerhető fel teljesen letisztultan valakiben. Sokkal inkább a típusok keveredése, egyik-másik dominanciája érhető tetten.

“Te rendben vagy, velem van a baj.”
Az áldozat típus alapvetően konfliktuskerülő. Haragját elfojtja, készen áll arra, hogy magára vállalja a felelősséget, bármikor hajlandó bűnhődni. Elhiszi, hogy ő a hibás. Szorongó. Mélyről jövő bűntudatot hordoz. Az önsajnálat csapdájába eshet, de ezzel egyidőben környezetében is könnyen bűntudatot kelt. Kommunikációja jellemzően homályos, nyílt párbeszéd helyett inkább célozgat. Korán megtanulta, hogy másokat kell önmaga elé helyeznie, a környezetéhez mérték nélkül alkalmazkodik, míg saját szükségleteinek és vágyainak nem képes teret adni. Gyermekkorát vélhetően erősen meghatározták a tekintélyek. Szabálytartó, “jólnevelt”. Bár tudattalanjában ennek fordítottja is megjelenik, viselkedésével azt üzeni: “Te vagy, aki boldogtalanná teszel.”

“Én rendben vagyok, veled van a baj.”
A támadó típus könnyen mond nemet. Lelke mélyén retteg attól, hogy baj van vele, és ez kiderülhet. Könnyen dühbe gurul, ilyenkor fenyegetően viselkedik. Robbanékony, heves, harcias. Vagy cinikus, gúnyos, ironizál. A düh egy fedő érzelem, ezt használja a benne rejlő szégyen, szorongás, tanácstalanság vagy gyász elrejtésére, önmaga elől is. Jellemző lehet rá, ahogyan az áldozat típusra is, hogy erős tekintélyszemélyek határozták meg az életét. Ő a túlélés érdekében a támadóval azonosult. Önmagát helyezi előtérbe, nem alkalmazkodik a külvilághoz.

A fentebb bemutatott viselkedési reakciók egy-egy személyben váltakozva is megjelenhetnek. Ugyanakkor Verena Kast tapasztalatai szerint a társadalmi szocializációnk révén áldozat típusok inkább nők, míg támadók férfiak köréből kerülnek ki - ám számos példa fordul elő ennek ellenkezőjeként is.

“Én rendben vagyok, és te is rendben vagy.”
Az arany középút az ideálisnak mondható válasz. Az ilyen beállítottságú személy megtapasztalt biztonságos védettséget gyermekként. Elhiszi, hogy a világgal és vele is alapvetően és általában minden rendben van, vagy rendbe hozható. Képes haragját megélni, kimutatni, akár humorral vegyíteni. Frusztrációtűrése magas. Elfogadja, hogy időnként dühbe jön, ezt észleli, nem tagadja le és temeti magába, de nem is kényszerül támadásra.

Megállapítható, hogy a depresszív hajlam áldozat típus felé sodor, míg az agresszív hajlam támadó viselkedésre ösztönöz. A két szélsőség között pedig ott találjuk a szélesebb spektrumú arany középutat. Ugyanakkor létezik egy negyedik, kifejezetten összetett viselkedésforma, ez a passzív-agresszív reakció, mely az első kettő sajátos keveréke. Cikkünk folytatásában ezt a haragtípust mutatjuk be részletesen.

Baráth Mea

kép: Emiliano Ponzi: Managing anger