Szemléletváltozás egy lelkigondozói képzés alatt

Írta: Bónyané Szebegyinszki Janka, 2015 nyarán

2014. szeptembere és 2015. májusa között, nagy örömmel és izgalommal vettünk részt férjemmel egy képzésen. Vágytunk rá, hogy önmagunkat, egymást és környezetünket mélyebben megismerhessük. Azt is reméltük, hogy új módszereket sajátíthatunk el, mint például a segítő beszélgetés alapelveit, és ez fejlődést fog hozni az Isten, egymás, valamint „lelkigondozottjaink” felé való kommunikáció hatékonyságában.

És mit nyújtott a Reimer Márti által vezetett lelkigondozói alapképzés?

Az elvárásaimon túl, életre szóló leckéket kaptam! Amellett, hogy a lelkigondozás gyakorlati alapjait elsajátíthattam, SZEMLÉLETVÁLTOZÁST is eredményezett, és a változtatás lehetőségét láttatta meg velem.

Én is hajlamos voltam (vagyok :-)) megmagyarázni magamnak és másoknak is, mit miért tettem vagy épp nem tettem meg; mondtam vagy épp hallgattam el. Ha negatív következményét láttam a tetteimnek vagy szavaimnak, rögtön hárítottam, védekeztem. Mindig volt válaszom: „Azért tettem/mondtam ezt, mert ő így tett! Hát, még jó, hogy én meg emígy reagáltam!...” Ráadásul mindig volt pártfogóm, akinek ugyanúgy logikusnak és elfogadhatónak tűnt érvelésem, ami miatt mellém állt.

Ezen a tanfolyamon döbbentem rá, hogy nem hibáztathatok mindig másokat (társadalmat, körülményeket, családtagokat, barátokat), sőt nem bújhatok mindig a „felkapott szlogen” mögé, hogy: „Hát én ilyen vagyok és kész!” NÁLAM van a kulcs a változáshoz!

Jobban megismerhettem Istent, önmagamat, a tetteim mögött rejlő motivációkat és összefüggéseket, így ma már vannak eszközeim a változáshoz. Mert igenis, van lehetőségünk változni! A megszentelődés útján vagyunk, s változhatunk: szellemileg, lelkileg, emocionálisan…

A mások problémájához való megértő hozzáállás, valamint az Isten és önmagunk helyes és mélyebb megismerése segít az emberi kapcsolatok szövevényes hálójában eligazodni. Ezalatt a kb. 5X4 napos tanfolyamon közelebb kerültem Istenhez, jobban értem önmagam és rádöbbentem: minden emberi kapcsolat minősége attól függ, én mennyit vagyok kész változni.

Küzdelmes volt felfedezni és megnevezni élethazugságaimat, amikről sokáig azt hittem, hogy igazságok.

Üdítő, sőt megkönnyebbülést és nyugalmat hozó viszont új szemmel látni.

 Egy a sok közül, hogy konkrétabb legyek:

  • Élethazugságom: Minél több munkát, feladatot vállalok, annál hasznosabb leszek. Nem pihenhetek.
  • Életigazságom erre: Hasznosságtudat nem a „megszakadásig dolgozok állapottól” függ. Merjek pihenni! Jézus is elvonult olykor!
  • Gyakorlati megoldást is találtam és most ezen dolgozom: Ne akarjak mindent én és most megoldani. Hagyjam hibázni a másikat. Hadd vegyen át a másik (férjem, családtagok, munkatársak, később lányom) is feladatot. Ha pihenek, elég erőt nyerek az igazi feladataimhoz. Ez is hasznos idő! 2 konkrét lépés a közeljövőben: feladatátadás pl. vásárlásnál segítő férfikezek elfogadása a pakolásnál; pihenés pl. napi 30 perc olvasás, ima.

Sok felismerést éltem még át, s jó volt eljutni addig, hogy lehet másképp gondolkodni, mint eddig. Mindezt persze Isten vezetése alatt. Bátorító volt újra és újra szembesülni Jézus kijelentésével: ”Én vagyok az IGAZSÁG!”

Bibliai történeteken, Isten Szaván keresztül megláthattam és megtanulhattam „kutatni az igazságot”, és ahhoz igazodva változni.

Egy igeverssel összefoglalva, amire bátorítást nyertem és bátorítok mindenkit:

„Változzatok meg értelmetek megújulása által!” Róma 12:2.

Higgyétek el, megéri!