Lelkigondozás, de hogyan?

2014/2015 évben végeztem el a lelkigondozói alapképzést. Olyan életszakaszban – negyvenes éveim közepén - amikor az ember egy kicsit „újra írja” önmagát. Felmerül a kérdés: mit csinálhattam volna jobban, mit kellene a jövőben másképpen tennem? Természetemnél fogva keresem a dolgok okait, összefüggéseit, azzal a céllal, hogy a megoldást is megtaláljam. Az összefüggések meglátása és a gyakorlati megoldások megtalálása könyvvizsgálói munkám lényegi részét képezik.

Vágyom arra, hogy életünk során olyan lelki formálódásban legyen részünk, hogy Krisztus követése során, átélhessük a Vele való kapcsolatból fakadó belső szabadságot, örömöt. Számos olyan élethelyzet lehet, amikor ez valamiért nem sikerül. Tapasztaltam, hogy bár a bibliai igazságokkal történő „fejmosás, fejbe verés” képes ugyan ilyenkor magatartásbeli változást hozni, ugyanakkor ez leginkább csak külső elvárásoknak való megfelelést eredményez, ezért szívbéli változást nem idéz elő. Mivel az Ige nem hasonlítható egy gyorsan ható varázspálcához sem - amit elég olykor-olykor ráhelyezni a sebre és azonnal gyógyít- így a bibliai igeversek időről-időre történő megvallás jellegű ismételgetése sem hoz mély és tartós szívbéli átformálódást. A másik személyre „ráolvasott szabadító imádság” esetében, bár az élmény velünk történik, de fel sem merül a minket terhelő felelősség a kialakult élethelyzetért, vagy hibás hozzáállásunk, cselekedeteink változtatásának szükségessége. Ilyen „segítségek” esetében ráadásul pont annak a kincsnek (Biblia) az értéke devalválódik, ami a valóságos, mély, belülről jövő, szívbéli változást képes előidézni.

Az élet számos területén akár a négyütemű motorok működésekor, vagy allergia esetén, netán pénzügyi helyzetünk vizsgálásakor fel sem merül bennünk a mérnök megfigyeléseinek, az orvos diagnózisának, a közgazdász okokat feltáró véleményének a megkérdőjelezése. Ugyanakkor nehezen látjuk be, hogy a lelki életben is vannak hasonló módon megfigyelhető törvényszerűségek, folyamatok, feltárható összefüggések. A lelki törvényszerűségeket, folyamatokat feltáró pszichológia megfigyelései pusztán az összefüggések felismerésében jelentenek segítséget, de nem jelentenek megoldást az ember problémájára.

Életünk lelki törvényszerűségeinek, összefüggéseinek felismerése és megértése során válik világossága, egyértelművé, hogy miben is szorulunk az élő Isten és az Ige, gyógyító, átalakító munkájára. S bár felszínre jön a személyes felelősségünk az élethelyzet kialakulásában, de már nincs szükségünk külső elvárásokhoz való igazodásra, saját szívűnk változás iránti vágya jelenti a motivációt. Az így bekövetkező változás nem varázsütésszerű, nem gyors, nem látványos, mégis valóságos, mély, tartós és szívbéli átformálódást eredményez. Ez a lelki formálódás hozza el a Krisztussal való kapcsolatból fakadó örömöt és szabadságot.

2018 február

Sarkadi Vilmos