Lelki egészségünkre konferencia - Székely Csilla írása

Nehezen viseled a tartós stresszhelyzetet? Úgy érzed kapcsolataid nem működnek megfelelően?
Szakembereket hallgattunk meg az okokról és a megoldás fele vezető útról.

Tartós stresszhelyzetben élünk, aminek egyik következménye, hogy kapcsolataink, belső lelki egyensúlyunk krízisbe kerülhet. Szakembereket hallgattunk meg a Lelki egészségünkre online konferencián, hogy ez mit is jelent valójában, és hogyan tudunk segíteni magunkon, kapcsolatainkon, a lelki egyensúlyi állapotunkon.

Pécsi Rita neveléskutató magyarázta el nekünk, hogy mi is történik, amikor tartós stresszhelyzetbe kerülünk:
Ilyenkor többet panaszkodunk, átlagos véletleneket szándékosnak tartunk, támadásnak érzünk, magunkra veszünk olyan helyzeteket, amik távolról sem azok, főleg így tartósan összezárva.
Csökken együttérző (empatikus) képességünk, vagyis kevésbé vagyunk képesek a másik helyzetébe beleélni magunkat, megérteni őt.

Ilyenkor érzelmi egyensúlyunk kibillen, és meg kell találnunk a módját, hogy helyreállítsuk.
Ebben fontos szerepet játszanak kapcsolataink. Vannak ugyanis alapvető szükségleteink, amik nélkül nem tudunk élni. Ilyen az „elrejtettség egymásban”, vagyis az a szükséglet, hogy „valakinek fontos vagyok, valaki fontos nekem”.
Szükségünk van tehát minőségi kapcsolatokra, amik terhelhetők, amik kölcsönös kiegészítésben vannak egymással. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek konfliktusaink, mert ahol nincs konfliktus, ott nincs kapcsolat sem. Ha viszont nem tudunk kapcsolódni megfelelően egymáshoz, akkor a különbözőségeink válnak kiemelkedővé, és máris szembe kerülünk egymással. Ez tartós stresszhelyzetben nagyon káros mindenki számára, mert pont a megtartó kapcsolatra lenne szükségünk.
Jó hír, hogy a kapcsolatteremtő készségünk fejleszthető, sok-sok tapasztalattal.

Mi rombolja a kapcsolatainkat?
A túl sok fülhallgató, képernyő, sok online jelenlét káros, mert egy idő után tárggyá válik a másik személy mellettünk, és azt fogjuk érezni, hogy együtt vagyunk, de mégsem. Nem fog érdekelni egy idő után a másik személye, tehát a kapcsolat károsodik, vagy ki sem alakul. Amit nem gyakorolsz, egy idő után nem fog menni! Ez senkinek sem jó, hiszen arra teremtődtünk, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, alapvető emberi szükségletünk. Ezért meg kell dolgoznunk.
Míg a szavaink 7%-ban fontosak a másik számára, addig a gesztusainkkal, szemkontaktusunkkal sokkal nagyobb százalékban vagyunk hatással a másikra.

Mi segít építeni kapcsolatainkat?
A szakember tanácsa, hogy légy ott a másiknál, amikor együtt vagytok, tedd le a fülhallgatót, kapcsold ki a gépeket, hagyd abba a tevékenységet, nézz a szemébe! Vagyis figyelj rá tudatosan, így válik az együtt töltött idő értékessé, akármennyi is legyen az.
Osztozz az érzéseiben, gesztusaidban is hangolódj rá!
A szülőknek érzelmi hatalmuk van: nem mindegy milyen légkört árasztasz, mert gyermekeid automatikusan átveszik, és még rosszabbá válik a helyzet, nem beszélve arról, hogy mintát adsz nekik.
Törekedj a közös tevékenységekre: ének, társas, nevetés, kirándulás, tevékenykedés. Ekkor kerülhetsz közelebb a másikhoz több időre, segít jobban megismerni őt, közös élményeket szerezni. Ahogy egymással bánunk, olyan lenyomatokat képezünk, amiket később is használni fogunk, és gyermekeink is használni fognak! Próbálj jó példával elől járni, mert a jó példa ragadós!
Ha odafigyelsz, ráérzel a másik szándékára, de vajon helyesen? Ugyanazt gondoljátok? Mondd ki, kérdezz rá! Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a másik is azt érti, azt érzi, amit mi, a másiknak is az fáj, az okoz örömet, ami nekünk, ezt elvárjuk, ha nem így érzékeljük, vagy kellemetlenül érezzük magunkat, de ez egyáltalán nincs így. Nagyon eltérően vannak bennünk jelen az érzékeny pontok, és a kapcsolatok ezeken a pontokon robbanhatnak fel.
Az elutasítás kapcsolatilag olyan, mint a fizikai bántalmazás.

Mérgező kapcsolatban élsz?
Lehet, ha a másik:
Nem kapott jó mintákat gyermekkorában, ezért ha tudatosan nem foglalkozik vele, nem tudja, hogy kell jobban csinálni, adott helyzetben ösztönösen a hozott mintája szerint cselekszik, viselkedik.
Nem elégítették ki gyermekkorában az alapvető szükségleteit, ezért sérült, sebzettségei rosszul irányítják. Ilyen lehet például, ha valaki nem kapott elég szeretetet, elfogadást, biztonságot gyermekként. Amikor felnőttként hasonló helyzetekbe kerül, mindig ugyanúgy fog viselkedni, mint ahogy gyermekkorában védekezett a helyzet ellen, újrateremtheti minduntalan azt a helyzetet, amitől félt.
Alacsony az önbecsülése, ilyenkor nem tud önmagával elégedetten együtt lenni, ez akadályozza abban is, hogy másokkal jóban legyen. Ilyenkor sokat kritizálhat másokat, bántó lehet, de szoronghat, és fenyegetően is érezheti magát, vagy nem meri megmutatni önmagát. Lehet, ha kényszeresen túl sokat dolgozik, tevékenykedik, nem tud nemet mondani, mások irányítják, sikeres is lehet ettől, de csak rövid ideig van jól. Ezért még többet akar teljesíteni. Lehet, ha mindenkit az ellenségének tekint, aki nincs vele egy véleményen.
Elakadása van valamilyen területen, ilyenkor nem tudja a következő lépést megtenni magától, hiába várják el az tőle.
Nem látja magát, nem érzékeli, hogy nincs rendben.

Ilyenkor te hogy tekinthetsz egyenrangú félként rá?
Átkeretezed a nézőpontodat, felismered, elfogadod, hogy bajban van az előzőek miatt, de nem veted a szemére, nem ítélkezel, nem oktatod ki, hogy te tudod a tutit. Hanem:
Szembenézel vele: keresed a jót benne, abban megerősíted, megbeszéled a rosszat.
Támogató, elfogadó, megértő közeget biztosítasz számára, mert nélküle nincs fejlődés!
Nehéz? Igen! Szakember segítségét is kérheted.
A fejlődés egyedül vagy párkapcsolaton belül akkor tud létrejönni, ha meg tudjuk fogalmazni önmagunk számára, hogy mik azok a dolgok, amiket másképp fogunk csinálni.
Minden változás, csak nagyon kis lépésekben fog történni, ne légy türelmetlen! De megéri!
Nem vagyunk egyformák, és nem jövünk egyforma körülmények közül, mindenki egy saját csomaggal érkezik a kapcsolataiba. Ezt el kell fogadnod, és segítened kell a másikat, ha te vagy az egészségesebb. Ne feledd: 5 pozitív gesztus bír ki 1 kritikát!

Tolner Pozsonyi Gabriellától megtudtuk, hogy az empátia, vagyis a beleérző képességünk egy fontos kapcsolatépítő készségünk. Ha ilyennel rendelkezünk, akkor képesek vagyunk a másik szemével, fülével látni, hallani, érteni, de ha nincs nekünk ilyen, mert nem alakulhatott ki, akkor lehet, ha a másikban a te saját érzéseidet fogod felfedezni. Ez kapcsolatgyilkossághoz vezet, egy negatív spirálba visz bele.

Ilyenkor mit tehetsz?
Ne várd, hogy a másik megváltozzon, te kezdeményezz!
Legyél kitartó és türelmes, saját érzéseidet ismerd fel! Kérj segítséget, ha emberileg meghalad a helyzet.
Sokat segít, ha mindennap rágondolsz, miért lehetsz hálás, így pozitív irányba hangolod magad. Ehhez egy ingyenes app is segít. Próbáld ki a hatását! Megéri!
Bújj a másik szerepébe egy kicsit, tedd fel az ő „szemüvegét”.
Kapcsolódj a „mindenséghez”, és megtelsz pozitív energiákkal, segít az egyensúly helyreállításában.
Vigyázz, mert könnyebb a negatív irányba sodródni, a tömeg ezt csinálja! Ez beszűküléshez vezet. Keress ez helyett olyan lehetőségeket, amik az életet előre viszik.
Könnyű? Nem! De a mélységek azok, amik lefejtik rólunk a felesleget.
Gabriella az Attitűd műhely segítségével egy rövid élőadás keretében mutatta be mit jelent, amikor empatikus valaki, és mit jelent, amikor nem:
Itt láthatod milyenek vagyunk, amikor nem vagyunk együttérzők.
És itt láthatod az empatikus hozzáállást.

 

Tapolyai Emőke pszichológustól azt tudtuk meg, hogy sokat segít egy nehéz állapotban, ha el tudod fogadni a megváltoztathatatlan helyzetet. Azt, hogy itt véget értél, emberileg nem látod a kiutat. Mást terveztél, de nem úgy történt. Emberileg véget ért a hatalmad, van feletted még más hatalom, ami egy másik igazság, az isteni igazság. Dühöngd ki magad, gyászold el a veszteségeidet, majd állj fel, és menj tovább, mert egyébként tudathasadás van. Itt tedd fel magadnak a kérdést: kinek a hangjára figyelsz? A közvélemény, vagy keresed a lehetőségeidet, hallgatsz az istenire?

Egy kiváló filmet is ajánlott a nézőpont megváltoztatásáról: Roberto Benigni: Az élet szép. Ha nem láttad, javasoljuk nézd meg!

A belső békénk helyreállításában fontos szerepe van a lelki rugalmasságunknak, ami megküzdő képességet jelent a nehéz helyzetekben.

 

Reimer Márta pasztorálpszichológustól megtudtuk, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amik segítenek minket a megküzdésben, ezeket érdemes fejlesztenünk. Ilyenek a következők:
- kontrollképesség: ez segít, hogy tudjam irányítani a saját helyzetemet (tehetetlenség ellentéte)
- tanult leleményesség: segít, hogy a veszélyeztetett helyzetben is helytálljak
- elkötelezettség, elhivatottság, ha ez jó nálam, teljes erőbedobással végzem a vállalt tevékenységet
- kihívások vállalása: a számomra nehezebb feladatokba is belekezdek, megpróbálok felnőni hozzájuk
- éntudatosság: belső késztetésem van egy cselekvőképes állapot elérésére
- énhatékonyság: megtalálom a cselekvésre buzdító erőt
- koherencia: megtalálom a megoldási forrást
- optimizmus: kedvező képem van a világról és az emberekről
- konstruktív gondolkodás: előrevivő szándékom és gondolkodásmódom van egy adott helyzetben, feladatban
- érzelmi intelligencia: saját és mások érzelmeit helyesen érzékelem, azokat pozitívan befolyásolom (erről írtunk egy korábbi cikkünkben)
- spirituális intelligencia: képes vagyok a saját életemen túl látni, és felelősséget vállalni másokért, a környező világért, képes vagyok az önfejlesztésre
Ezek segítenek abban a folyamatban, hogy: féltem, kibírtam, rendeztem kapcsolataimat, felvállaltam a nehézségeket, a megoldás fele tartok.

Teszteld le milyen a te lelki rugalmasságod: itt!
A fejlődéstől fog megváltozni a belső helyzetünk, a mi dolgunk, szembenézni önmagunkkal, és fejlődni, kortól függetlenül!

Köszönöm a bölcs gondolatokat!
Jó fejlődést, jobb együttléteket kívánok mindannyiunknak!

 

Székely Csilla