Kiutak az elakadásaimból

A képzésre azért jelentkeztem, mert vágytam fejlődni az Isten- és emberismeretben. A fejlődés utáni vágyam abból a szükségletből alakult ki, hogy hívő, megtért emberként tehetetlenül kellett néznem a körülöttem, illetve bennem zajló nyomorúságokat. Éreztem, hogy hiányzik valami, úgy az Istennel, mint az emberekkel való kapcsolatomban. Nem volt eszköztáram a „minőségibb“ életre. A Bibliával a kezemben kiáltottam,“hogyan tovább Uram?“

Egy kedves testvérem tanácsolására juthattam el az Eleos alapképzésre, ahol már az első alkalmon nyilvánvalóvá lett számomra, hogy megérkeztem. Ez az, amit régóta keresek!

Első nagy felfedezésem és örömöm a holisztikus emberkép volt. Felismertem és magamra is vonatkoztattam, hogy az embert, az egyént átfogóan kell látni. (test + lélek + szellem + társadalmi és családi háttér stb.). Nagy felismerés volt az is, hogy mivel minden embernek egyedi élettörténete van, ezért az egyéni életek nehézségei nem feltétlenül bűnök következményei. Az elakadások lehetnek hozott családi és egyéb nehézségek, sebek, fájdalmak, amelyek visszahatnak az énképre és az Istenképre. Tehát a megtérés nem feltétlenül egyenlő az egyén teljes gyógyulásával. A megtéréssel Istennel helyre állt a kapcsolatom, de nem biztos, hogy ezzel minden sebemre azonnal gyógyulást nyerek. Én magam is így éltem ezt meg. A fenyegetettséggel és erőszakos lelkülettel terhelt családi atmoszférából kialakult a saját megküzdési stratégiám és hibás végcél (finalitás) életstílusom. Új felismerés volt számomra az is, hogy a jelen problémájának a gyökerei a múltban vannak. A tanult Adleri szemlélet világosan rámutatott az összefüggésekre. Márti végtelen szeretetével, szakmai hozzáértésével elkezdtünk dolgozni a múlton, melyből szépen lassan kimunkálódott (és még tart) a megbocsájtás útja. A belső gyógyulás pedig folyamatosan alakítja át az Istennel való kapcsolatomat is.

Az a szemléletmód váltás is fontos volt számomra, hogy nem nekem kell a hozzám fordulók problémáját megoldani. Hívő emberként sem kell átvállalni az ő felelősségét.

Először találkoztam azzal a gondolattal, hogy a hívő embernek is lehetnek határai. Ennek kihatása van és lesz a jövőbeli kapcsolatépítésemre és -ápolásomra.

A fentiek csak nagyon pici morzsák a képzésen kapott sok-sok ajándékból.

Összefoglalva: Az önismereti órák és több interaktív elem során olyan felismerésekre juthattam, amelyek alapjai lettek a gyógyulásomnak. Szükségesnek, sőt engedhetetlennek tartom az önismeretet, mivel ez képezi az Istennel való szeretetkapcsolatom alapját.

Mindenkinek szívből ajánlom!

Szeretetében eleve elrendelte, hogy minket a maga fiaivá fogad a Jézus Krisztusban, az Ő akaratának jótettszése szerint, hogy magasztaljuk kegyelmének dicsőségét mellyel megajándékozott minket az Ő fiában ama Szeretettben. (Ef 1:5-6)

Isten iránti hálával Sch G

Budapest, 2018. április 4.