Bemutatkozik az Eleos team

Új rovatot indítunk, amelynek célja a Reimer Márti mögött álló csapat bemutatása. A 2013-ban indult szervezetet Márti alapította, és sokáig egyedül dolgozott. A feladatok sokasodásával, az érdeklődés növekedésével egyre több segítő csatlakozott az Eleoshoz, hogy tanári, tréneri, szervezői munkával színesítsék a szervezet munkáját. Tolner-Pozsonyi Gabriella bemutatkozása a 2019. szeptemberi Hírlevélben történt, most Harsányiné Városi Ildikó mutatkozik be.

  

Harsányiné Városi Ildikó vagyok, két éve az Eleos munkatársa, ahol csoportdinamikai foglalkozást, csoportos szupervíziót és lelkigondozói, önismereti beszélgetéseket végzek örömmel és lelkesedéssel.

Sokáig leginkább sokgyermekes anyaként tekintettem önmagamra, ugyanis a mindennapjaimat maradéktalanul kitöltötte 4 fiúgyermekünk, és egy befogadott kamasz fiú nevelése. Boldog és motivált voltam ebben a szerepben, megtaláltam benne az identitásomat. De mint tudjuk, nincs mese, a gyerekek hamar felnőnek, az anyaság egyre kevesebbet igényel belőlünk! Ez a megüresedés hajtott előre, hogy megtaláljam önmagam más szerepekben is.
Vidéki lelkészcsalád első gyermekeként nőttem fel, ennek minden előnyével és nehézségével együtt. A másokért élést az anyatejjel szívtam magamba. Megfelelni vágyóként hamar megtanultam a tiszteletet, az engedelmességet, a gyülekezetben való szolgálatot. Kis gyülekezetről lévén szó, minden "hadra fogható" személyt bevetettek a szolgálatokba. Így derült ki rólam, hogy értek a gyerekek nyelvén, ezért már kamaszként gyermekbibliakört vezettem, és örömöt találtam benne. Ez a tevékenység elkísért további életszakaszaimban is, ma is foglalkozom gyülekezeti hitoktatással.
Kisgyermekkoromtól kezdve észlelhető volt, hogy irgalmas szívem van. Őszintén megvallva ezt sokáig inkább gyengeségnek tartottam. Spontán megtaláltak emberek, akiknek ösztönösen segítettem a lelki vagy fizikai szükségeikben. Ez gyakran eléggé megterhelt, de azt hittem, ez ezzel jár, mindenki így csinálja. Mikor hallottam, hogy indul az Eleos lelkigondozói tanfolyama, gondoltam, hasznos volna rendszerezni az eddigi tapasztalataimat e témában, így jelentkeztem. Magabiztosságom elég hamar szertefoszlott, mert megláttam a sebeimet, amit különféle gondolatokkal el tudtam rejteni magam elöl, felismertem a hibáimat, ráláthattam azokra a helyzetekre, ahol a megérzéseim becsaptak a másoknak való segítésben. Viszont kaptam új eszközöket a kezembe, amik segítenek abban, hogy ne vállaljak felelősséget mások helyett, ne vegyem fel magamra mindenkinek a terhét úgy, mintha a sajátom volna, mert akkor én magam is roskadozni fogok, és alkalmatlan leszek segítésre, és a legfontosabb: ne megmentő akarjak lenni, csak eszköz a mindenható Isten kezében! Azóta tanulom, hogyan lehet szabadon szolgálni az Urat!
A tanfolyam elvégzése után szerettem volna tovább képezni magam, így jelentkeztem a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzésére. Igazi növekedés volt az a 2 év önismeretben és a segítővé válásban egyaránt.
Mentálhigiénés segítő szakemberként leginkább arra vágyom, hogy megismerjük Isten szeretetéből fakadó szabadságot. A lelkigondozást nem csak a hitoktatásban tudom kamatoztatni, hanem javító intézeti és drogrehabilitációs fiatalok felé való önkéntesi tevékenységeimben is. Ez a nehéz terep tanít arra, hogy felbecsüljem a személyes jelenlét erejét, hogy ne megváltoztatni akarjak, hanem hiteles embertárs legyek, és arra is, hogy a sebzettségeink azok, amik igazán közel hoznak egymáshoz. Már nem tökéletes keresztény, hanem sebzett gyógyító szeretnék lenni - Krisztus is ezt a példát élte elénk. Hegeim kincsekké válhatnak, mert a gyógyulás bizonyítékai.