A jegyzetek és olvasmányok alapján rájöttem, hogy Isten az ember megalkotásában milyen mély, komplex munkát végzett. Sokat tanultunk a Test-Lélek-Szellem dimenziójáról. Fantasztikus volt belelátni az emberi működési mechanizmusokba, megismerni pszichológiai irányzatokat, módszertanokat. Minden tananyag és olvasnivaló olyan jól épült egymásra, hogy fokozatosan mélyültünk bele a „tudásba”. Nagyon gyakorlatias volt, egyáltalán nem volt megterhelő vagy fárasztó. Életemben először éreztem azt, hogy amiről tanulok azt értem és meg is jegyzem.

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy magányos ember, akinek fontos munkája volt: a Király szolgálatában állt. Egyedül élt, nem keresett feleséget. Élt akkoriban egy fiatal nő is, akinek szintén fontos hivatása volt: ugyanannak a Királynak a szolgálatában állt, de olyan fontosnak tartotta ezt a munkát, hogy úgy gondolta, egy család már nem fér bele az életébe. Nem találkoztak, pedig ugyanazt a Királyt szolgálták, de egymástól távol, s akkoriban nem volt még se mobiltelefon, se internet. A házat, ahol a nő élt, feldúlta a történelem.

Miután 2018 májusában elvégeztük a lelkigondozói tanfolyam alapképzését, alig akartuk elhinni, hogy véget ért: a sok változás - elsősorban saját magunkban - még megszilárdulásra vár, a felismerések, az épp hogy csak elindult új gondolkodásmód - magunkról és segítő beszélgetéseinkről - még megerősítésre szorul… és a kialakult közösség, a jó csoportlégkör, a megismert, megszeretett emberekkel való kapcsolat folytatásért kiált!