2014 óta dolgozom együtt Reimer Mártival. Az első 2013-as csoportban magam is elvégeztem az alapfokú lelkigondozói tanfolyamot. Azóta a bibliodráma alkalmakat vezetem egy kedves kolléganőmmel. Tavaly kapcsolódtam be az oktatásba, valamint az önismereti órák vezetésébe, kísérésbe.

Hosszú út vezetett idáig.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.” (Rm 8:28)

2000-ben én még nem szerettem Istent. Tudtam róla, ismerkedtem vele a Rózsakerti Baptista Gyülekezetben, Ő azonban már akkor azon munkálkodott, hogy szeretetkapcsolatba lépjen velem, és életem legnagyobb mélypontjából, a válásomból jó dolgokat hozzon ki. Átadtam neki az irányítást.

Változni akartam, hogy ne kerüljek még egyszer ilyen helyzetbe, aminek a létrejöttéhez én is - nem tudatosan ugyan, de – hozzájárultam. A férjem kezdett új párral új életet, én pedig magamra maradtam három kisgyermekünkkel. Ekkor léptem rá arra az Isten- és önismereti útra, amin ma is járok, és most már másokat is támogatok ebben.

Gyermekkoromban régész akartam lenni, aztán történelem-német szakos tanár vált belőlem. Egészen 2019 augusztusáig dolgoztam pedagógusként. Emellett az elmúlt 20 évet különböző képzésekben töltöttem. Kezdődött az önismereti pszichodrámával, majd folytatódott a bibliodráma vezetői tanulmányokkal, és ez utóbbi műfaj az egyik kedvencem. Isten-, biblia-, és önismeret együtt – mi lehet ennél szebb számomra, akinek szenvedélye a belső változás, a jellem fejlesztése, valamint mások támogatása ebben – hogy közelebb kerüljenek Istenhez és önmagukhoz, ezáltal ahhoz az elhíváshoz, amit Isten tervezett a számukra.

Mélyen hiszek abban, hogy a nonverbális eszközök, azaz egy mozdulat, egy kép, egy hang, egy helyzet sokszor többet kifejezhet Istenből és belőlünk is, mintha kizárólag beszélünk róla. Én nagyon szeretem ezeket a
módszereket használni. Legmeghatározóbb élményeink jó részét akkor szerezzük, amikor a szavakkal való önkifejezés még nem áll rendelkezésünkre.
A drámán és a kreatív módszereken keresztül is szólhat hozzánk Isten olyan módon, amit talán máshogy nem hallanánk meg.

2013-ban ismerkedtem meg a nondirektív tanácsadással. Azóta is tanulom belül megüresíteni magam, és úgy figyelni a másik emberre, hogy nem értelmezem rögtön a helyzetét, nem akarom megoldani és nem adok tanácsot.

(Most már) szeretek tanulni, és amióta gyermekeim szárnyra keltek, időm és energiám is van rá. Mindig örömmel tölt el, ha egy új gondolatot, új összefüggést találok – megpróbálom megjegyezni, és szívesen adom tovább.

Az élethosszig tartó tanulás jegyében végeztem el a Károli Református Egyetemen a szupervíziós képzést. Sokak számára ismeretlen ez a fogalom, szakmaközi szupervizorként a munkahelyi helyzetekben tudok hathatós segítséget nyújtani, legyen ez a kollégákkal, a szervezettel, vagy a szakmával kapcsolatos. Célom ilyenkor a szakmai személyiség fejlesztése, mert megtalálni a helyünket a munka világában, örömmel dolgozni – nem is olyan egyszerű dolog.

Ehhez, ill. a párkapcsolati tréningekhez használom többek között DISC Persolog viselkedéstanácsadói képzésemet. Saját házasságomban is sokat segít a különbözőségeink megfogalmazásában és elfogadásában. Jelenleg azt gyakoroljuk, hogy az elénk kerülő kihívásokban az erősségeink mentén vegyünk részt, és ennek megfelelően alakuljon a munkamegosztás.

Ennyi tanulás és képzés között Isten többször szólított meg az alábbi igével:

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5)